PERFORCE change 181934 for review
Katalin Konkoly
kkata at FreeBSD.org
Fri Aug 6 09:20:52 UTC 2010
http://p4web.freebsd.org/@@181934?ac=10
Change 181934 by kkata at bonbol_fbsd on 2010/08/06 09:20:41
Fix typos and spelling, improve translation in the Hungarian Handbook, Chapter 11, 12 & 13
Submitted by: Katalin Konkoly
Reviewed by: pgj
Affected files ...
.. //depot/projects/docproj_hu/doc/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/boot/chapter.sgml#14 edit
.. //depot/projects/docproj_hu/doc/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/config/chapter.sgml#28 edit
.. //depot/projects/docproj_hu/doc/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/users/chapter.sgml#4 edit
Differences ...
==== //depot/projects/docproj_hu/doc/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/boot/chapter.sgml#14 (text+ko) ====
@@ -104,7 +104,7 @@
mégis hogyan képes elindulni maga az
operációs rendszer?</para>
- <para>Maga a probléma a <citetitle>Münchausen
+ <para>Maga a probléma a <citetitle>Münchhausen
báró kalandjai</citetitle> c. könyvben
leírtakhoz hasonló. A történet szerint
ugyanis a fõszereplõ egy mocsárban ragadt
@@ -132,7 +132,7 @@
Input/Output System, avagy <quote>alapvetõ be- és
kimeneti rendszer</quote>) felelõs az operációs
rendszer betöltéséért. Ehhez a BIOS
- elõször megkeresi a merevlemezen egy speciális
+ elõször megkeresi a merevlemez egy speciális
helyén található Master Boot Record-ot (MBR).
A BIOS elegendõ tudással rendelkezik az MBR
beolvasásához és
@@ -168,8 +168,8 @@
<para>Amennyiben merevlemezeinken csupán egyetlen
operációs rendszer foglal helyet, akkor egy
- szabványos MBR tökéletes megfelelõ. Ez az
- MBR megkeresi az elsõ indítható (más
+ szabványos MBR tökéletesen megfelelõ. Ez
+ az MBR megkeresi az elsõ indítható (más
néven aktív) slice-ot a lemezen, majd lefuttatja a
benne található indítókódot az
operációs rendszer többi részének
@@ -193,7 +193,7 @@
bontható. Az elsõ fokozatot az MBR indítja el,
amely pontosan eleget tud ahhoz, hogy a
számítógépet egy elõre megadott
- állapotba hozza és lefutassa rajta a második
+ állapotba hozza és lefuttassa rajta a második
fokozatot. A második fokozat ennél már egy
kicsivel többre képes, majd ezt követi a harmadik
fokozat. Ez a fokozat zárja le végül az
@@ -202,8 +202,8 @@
között oszlik meg, mivel a PC-szabványok komoly
korlátozásokat tesznek az elsõ, illetve
második fokozatban futtatható programok
- méretére. Ha egy fûzzük össze a
- feladatokat, akkor a &os; számára egy sokkal
+ méretére. Ha így fûzzük össze
+ a feladatokat, akkor a &os; számára egy sokkal
rugalmasabb betöltõt kapunk.</para>
<indexterm><primary>rendszermag</primary></indexterm>
@@ -222,7 +222,7 @@
használhatóságáról. Az
&man.init.8; ezt követõen megkezdi az
erõforrások felhasználói szintû
- bekonfigurálását: csatlakoztatja az
+ konfigurálását: csatlakoztatja az
állományrendszereket, beállítja a
hálózati kártyá(ka)t, és
elindítja mindazon programokat, amelyeknek egy &os;
@@ -307,7 +307,7 @@
<title>A LILO boot manager:</title>
<para>Ezen boot manager telepítéséhez
- és beállításához,
+ és beállításához
elsõként indítsuk el a Linuxot és
vegyük hozzá az alábbi sort a
rendszerünkben található
@@ -323,7 +323,7 @@
<para>A fenti sablont kiegészítve, a linuxos
konvenciók szerint adjuk meg a &os; elsõdleges
partícióját és
- meghajtóját úgy, hogy a
+ meghajtóját úgy, hogy az
<replaceable>X</replaceable>-et átírjuk a
linuxos meghajtó betûjelére és az
<replaceable>Y</replaceable>-t átírjuk a &linux;
@@ -383,7 +383,7 @@
elindítsa.</para>
<para>A <filename>boot2</filename> már egy kicsivel
- ügyesebb, és ismeri eléggé a &os;
+ ügyesebb, és eléggé ismeri a &os;
állományrendszerét ahhoz, hogy
megtaláljon rajta állományokat, valamint
képes egy egyszerû felületet nyújtani a
@@ -463,11 +463,11 @@
<para>Az inicializálás során a
rendszertöltõ megpróbálja megkeresni a
- konzolt és a lemezek közül igyekszik
+ konzolt, és a lemezek közül igyekszik
megtalálni azt, amelyikrõl elindult a rendszer. A
keresések eredményének megfelelõen
beállítja a változókat, majd elindul
- egy értelmezõ, ahol vagy szkriptbõl olvasva
+ egy értelmezõ, ahol vagy szkriptbõl olvasva,
vagy pedig interaktívan feldolgozásra
kerülnek a parancsok.</para>
@@ -477,7 +477,7 @@
<para>A rendszertöltõ ezt követõen beolvassa a
<filename>/boot/loader.rc</filename> állományt,
- ami pedig alapértelmezés szerint feldolgozza a
+ az pedig alapértelmezés szerint feldolgozza a
<filename>/boot/defaults/loader.conf</filename>
állományt, ahol a változók
értelmes kezdõértéket kapnak, valamint
@@ -496,8 +496,8 @@
rendszermagot, ha azt meg nem szakítjuk egy
billentyû lenyomásával. Ha
megszakítjuk ezt a várakozást, a
- rendszertöltõ egy parancssort ad, amin keresztül
- egyszerû parancsokat adhatunk ki neki:
+ rendszertöltõ egy parancssort ad, amelyen
+ keresztül egyszerû parancsokat adhatunk ki neki:
állíthatjuk a változók
értékeit, modulokat távolíthatunk el
a memóriából, modulokat
@@ -587,7 +587,7 @@
<listitem>
<para>Feldolgozza a megnevezett állományt:
- beolvassa, majd sorról-sorra értelmezi.
+ beolvassa, majd sorról sorra értelmezi.
Hiba esetén azonnal megállítja a
feldolgozást.</para>
</listitem>
@@ -742,9 +742,9 @@
<listitem>
<para>Egy rendszermag-konfigurációs szkript
(automatizált szkript, amely ugyanazokat a
- beállításokat végzi el, amiket
- mi magunk tennénk akkor, amikor a rendszermagot
- indítjuk) betöltése:</para>
+ beállításokat végzi el,
+ amelyeket mi magunk tennénk akkor, amikor a
+ rendszermagot indítjuk) betöltése:</para>
<screen><userinput>load -t userconfig_script <replaceable>/boot/kernel.conf</replaceable></userinput></screen>
</listitem>
@@ -771,7 +771,7 @@
rendszerindítást tudunk elérni
betöltõ képernyõk
használatával. Egy ilyen képet
- egészen a konzolos bejelentkezésig vagy az X
+ egészen a konzolos bejelentkezésig, vagy az X
felett futó valamelyik bejelentkezõ
képernyõ megjelenéséig
láthatunk.</para>
@@ -788,7 +788,7 @@
valamelyik <link
linkend="x11-wm">munkakörnyezetet</link>, tehát
például a <application>GNOME</application>, a
- <application>KDE</application> vagy
+ <application>KDE</application> vagy az
<application>XFce</application> környezetek
valamelyikét, a <command>startx</command> paranccsal
indíthatjuk el a grafikus felületet.</para>
@@ -889,7 +889,7 @@
<para>A rendszerbetöltõ néhány
üzenete, valamint a rendszerindítási
opciókat tartalmazó menü és a
- hozzátartozó
+ hozzá tartozó
visszaszámlálás még a
rendszerbetöltõ képernyõ
használata során is meg fog jelenni.</para>
@@ -941,7 +941,7 @@
<para>Az iménti példában
feltételeztük, hogy a
<filename>/boot/<replaceable>betöltõkép.bmp</replaceable></filename>
- állományt használt
+ állományt használjuk
betöltõképként. Amikor azonban
<acronym>PCX</acronym> állományokat akarunk
használni, a következõ sorokat kell
@@ -1132,14 +1132,15 @@
fázisban</link> megjelenõ parancssorban is
megadhatóak. A változókat a
<command>set</command> (beállít) parancs
- segítségével tudunk felvenni, míg az
- <command>unset</command> (eltávolít) parancs tudunk
- törölni, valamint a <command>show</command> (megmutat)
- paranccsal megjeleníteni az értéküket.
- Sõt, ezen a ponton a <filename>/boot/device.hints</filename>
- állománnyal már beállított
- változókat is felülbírálhatjuk.
- A rendszerindító parancssorában
+ segítségével tudjuk felvenni, míg az
+ <command>unset</command> (eltávolít) paranccsal
+ tudunk törölni, valamint a <command>show</command>
+ (megmutat) paranccsal megjeleníteni az
+ értéküket. Sõt, ezen a ponton a
+ <filename>/boot/device.hints</filename> állománnyal
+ már beállított változókat is
+ felülbírálhatjuk. A
+ rendszerindító parancssorában
elvégzett módosítások viszont nem
fognak megmaradni, és a következõ
rendszerindítás alkalmával elvesznek.</para>
@@ -1220,7 +1221,7 @@
várhatnak) olyan útmutatásokat is, amelyek
itt nem szerepelnek, ezért mindegyik esetében
érdemes áttekinteni a hozzájuk tartozó
- man oldalt. Bõvebben információért
+ man oldalt. Bõvebb információért
lásd a &man.device.hints.5;, &man.kenv.1;,
&man.loader.conf.5; és &man.loader.8; man oldalakat.</para>
@@ -1233,7 +1234,7 @@
elindítása</title>
<para>Miután a rendszermag sikeresen elindult, átadja
- a vezérlést a &man.init.8;
+ a vezérlést az &man.init.8;
felhasználói folyamatnak, amely vagy az
<filename>/sbin/init</filename>, vagy pedig a
rendszerindítóban megadott <envar>init_path</envar>
@@ -1337,7 +1338,7 @@
<title>Az erõforrások konfigurációja
(rc)</title>
- <para>Az erõforrások konfiguráló
+ <para>Az erõforrásokat konfiguráló
alrendszer beolvassa a folyamathoz kapcsolódó
változók alapértelmezett
értékeit az
@@ -1347,7 +1348,7 @@
beállításai szerint, amit a
<filename>/etc/rc.conf</filename>
állományból olvas ki. Ezután
- elvégzi meg az <filename>/etc/fstab</filename>
+ elvégzi az <filename>/etc/fstab</filename>
alapján az állományrendszerek
csatlakoztatását, elindítja a
hálózati szolgáltatásokat,
@@ -1376,9 +1377,9 @@
<filename>/etc/rc.shutdown</filename> szkriptet, majd ezt
követõen <literal>TERM</literal> (befejeztetés)
jelzést küld az aktuálisan futó
- folyamatoknak, és kis idõ múlva pedig
+ folyamatoknak, kis idõ múlva pedig
<literal>KILL</literal> (leállítás)
- jelzést azokat, amelyek még nem álltak le
+ jelzést azoknak, amelyek még nem álltak le
addig a pillanatig.</para>
<para>Azokon az architektúrákon és
@@ -1394,7 +1395,7 @@
&man.shutdown.8; használatához
<username>root</username> felhasználónak, vagy
legalább az <groupname>operator</groupname> csoport
- tagjának kell lennünk. Erre feladatokra
+ tagjának kell lennünk. Ezekre a feladatokra
egyébként a &man.halt.8; és &man.reboot.8;
parancsok is használhatóak.
Alkalmazásukról bõvebben a hozzájuk,
==== //depot/projects/docproj_hu/doc/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/config/chapter.sgml#28 (text+ko) ====
@@ -82,7 +82,7 @@
<listitem>
<para>hogyan állítsunk be virtuális
címeket a hálózati
- eszközökeinken;</para>
+ eszközeinken;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan használjuk az <filename
@@ -184,7 +184,7 @@
egy friss szoftvert telepítünk a
rendszerünkre, akkor a program a <filename
class="directory">/var/tmp</filename> könyvtárba
- tömöríti ki a hozzátartozó
+ tömöríti ki a hozzá tartozó
csomag tartalmát. Ezért a nagyobb
szoftvercsomagok, mint például a
<application>Firefox</application> vagy az
@@ -196,21 +196,20 @@
</note>
<para>A <filename class="directory">/usr</filename>
- partíció tartalmaz a rendszer
+ partíció tartalmaz számos, a rendszer
mûködéséhez elengedhetetlenül
- számos fontos állományt, többek
- közt a portok gyûjteményét
- (ajánlott, lásd &man.ports.7;) és a
- forráskódot (választható). A
- portok és az alaprendszer forrásai
- telepítés során
- választhatóak, de telepítésük
- esetén akkor ezen a partíción
- legalább két gigabyte-nyi hely
- ajánlott.</para>
+ fontos állományt, többek közt a portok
+ gyûjteményét (ajánlott, lásd
+ &man.ports.7;) és a forráskódot
+ (választható). A portok és az
+ alaprendszer forrásai telepítés
+ során választhatóak, de
+ telepítésük esetén akkor ezen a
+ partíción legalább két
+ gigabyte-nyi hely ajánlott.</para>
<para>Vegyük figyelembe a tárbeli igényeket,
- amikor megválasztjuk partíciók
+ amikor megválasztjuk a partíciók
méretét. Igen kellemetlen lehet, amikor
úgy futunk ki az egyik partíción a szabad
helybõl, hogy a másikat alig
@@ -223,7 +222,7 @@
class="directory">/var</filename> és <filename
class="directory">/</filename> partíciók
méretét túl kicsire választja.
- Partícionáljuk okosan és
+ Particionáljunk okosan és
nagylelkûen!</para>
</note>
</sect3>
@@ -294,7 +293,7 @@
</sect3>
<sect3>
- <title>Miért partícionáljunk?</title>
+ <title>Miért particionáljunk?</title>
<para>Egyes felhasználók úgy
gondolják, hogy egyetlen nagyobb méretû
@@ -436,7 +435,7 @@
<para>A telepített alkalmazások
általában saját konfigurációs
- állományokkal, amelyek pedig saját
+ állományokkal, azok pedig saját
formátummal stb. rendelkeznek. Fontos, hogy ezeket az
állományokat az alaprendszertõl
elkülönítve tároljuk, ezáltal a
@@ -505,7 +504,7 @@
választják a &os;
Portgyûjteményében található
külsõ szoftverek telepítését. A
- telepített szoftvert gyakran ilyenkor úgy kell
+ telepített szoftvert ilyenkor gyakran úgy kell
beállítani, hogy a rendszer
indulásával együtt induljon. Az olyan
szolgáltatások, mint például a
@@ -590,7 +589,7 @@
<programlisting>utility_enable="YES"</programlisting>
- <para>Ez a módszer megkönnyíti a paranccsorban
+ <para>Ez a módszer megkönnyíti a parancssorban
átadott paraméterek
módosítását, az
<filename>/etc/rc.subr</filename> állományban
@@ -613,7 +612,7 @@
Portgyûjteménybõl telepített
szolgáltatások esetén magával vonja
az adott segédprogram felvételét vagy a
- hozzátartozó sor
+ hozzá tartozó sor
engedélyezését az
<filename>/etc/inetd.conf</filename> állományban.
Az <application>inetd</application>
@@ -632,7 +631,7 @@
állománya alapján futtatja. Ezzel a mezei
felhasználók számára is
lehetõvé válik, hogy elindítsanak
- és karbantsanak alkalmazásokat.</para>
+ és karbantartsanak alkalmazásokat.</para>
<para>A <command>cron</command> segédprogramnak van egy
olyan speciális lehetõsége, hogy az idõ
@@ -710,7 +709,7 @@
<para>Az átlagos felhasználókhoz
hasonlóan a <username>root</username>
felhasználónak is lehet crontabja, ami nem
- ugyanazt, mint az <filename>/etc/crontab</filename> (a rendszer
+ ugyanaz, mint az <filename>/etc/crontab</filename> (a rendszer
saját crontab állománya). De mivel a
rendszernek külön crontabja van, ezért a
<username>root</username> felhasználónak nem kell
@@ -835,9 +834,9 @@
felvilágosítást.</para>
<para>Az itt szereplõ parancsoknak tetszõleges
- mennyiségû paraméter
- átadható, azonban a több soron
- keresztül átívelõ parancsok
+ mennyiségû paraméter adható
+ át, azonban a több soron keresztül
+ átívelõ parancsok
tördelését a sor végén a
<quote>\</quote> karakterrel kell jelezni.</para>
</callout>
@@ -861,7 +860,7 @@
kerülõ módon szerkeszteni vagy
telepíteni a rendszer crontabját.
Egyszerûen nyissuk meg a kedvenc
- szövegszerkesztõnkkel és a
+ szövegszerkesztõnkkel, és a
<command>cron</command> segédprogram majd
észreveszi, hogy az állomány
megváltozott, majd ennek megfelelõen neki is
@@ -892,8 +891,8 @@
telepített <filename>crontab</filename>
állományokat: egyszerûen adjuk át a
<option>-l</option> kapcsolót a
- <command>crontab</command> parancsnak és
- nézzük meg mit ad vissza.</para>
+ <command>crontab</command> parancsnak, és
+ nézzük meg, mit ad vissza.</para>
<para>A <command>crontab -e</command> használata olyan
felhasználók számára
@@ -932,10 +931,10 @@
<para>A rendszer indítására a &os; 2002-ben
átvette a NetBSD <filename>rc.d</filename>
rendszerét. Ezt a felhasználók könnyen
- felismerhetik a <filename class="directory">/etc/rc.d</filename>
+ felismerhetik az <filename class="directory">/etc/rc.d</filename>
könyvtárban található
állományokról. A legtöbbjük olyan
- alapvetõ szolgáltatások, amelyeket a
+ alapvetõ szolgáltatás, amelyet a
<option>start</option>, <option>stop</option> és
<option>restart</option> paraméterekkel lehet
vezérelni. Például az &man.sshd.8; az
@@ -948,8 +947,8 @@
szolgáltatás esetén is. Természetesen
ezek a szolgáltatások általában
maguktól indulnak el a rendszer indítása
- során az &man.rc.conf.5; állományban megadott
- szerint. Például ha a rendszerünk
+ során az &man.rc.conf.5; állományban
+ megadottak szerint. Például ha a rendszerünk
indulásakor szeretnénk aktiválni a
hálózati címfordítással
foglalatoskodó démont, akkor csak adjuk hozzá
@@ -961,11 +960,10 @@
<para>Amennyiben a <option>natd_enable="NO"</option> sor már
szerepel benne, akkor egyszerûen írjuk át a
<option>NO</option> értéket <option>YES</option>-re.
- Ezután az rc szkriptek a a rendszer következõ
+ Ezután az rc szkriptek a rendszer következõ
indításakor a lentieknek megfelelõen
- automatikusan elindítják a
- hozzátartozó szolgáltatásokat
- is.</para>
+ automatikusan elindítják a hozzá
+ tartozó szolgáltatásokat is.</para>
<para>Mivel az <filename>rc.d</filename> rendszert elsõsorban
arra használják, hogy szolgáltatásokat
@@ -973,10 +971,10 @@
operációs rendszerrel együtt, a
szabványos <option>start</option>, <option>stop</option>
és <option>restart</option> paraméterek csak abban
- az esetben látják a feladatukat, ha a nekik
+ az esetben látják el a feladatukat, ha a nekik
megfelelõ változókat beállítottuk
az <filename>/etc/rc.conf</filename> állományban.
- Tehát például a <command>sshd
+ Tehát például az <command>sshd
restart</command> csak abban az esetben fog bármit is
csinálni, ha az <filename>/etc/rc.conf</filename>
állományban az <varname>sshd_enable</varname>
@@ -997,13 +995,13 @@
<screen>&prompt.root; <userinput>/etc/rc.d/sshd onerestart</userinput></screen>
- <para>Könnyen le tudjuk ellenõrizni, hogy az adott
+ <para>Könnyen ellenõrizni tudjuk, hogy az adott
szolgáltatás az <filename>/etc/rc.conf</filename>
részérõl engedélyezett-e, ha a neki
megfelelõ <filename>rc.d</filename> szkriptnek megadjuk az
<option>rcvar</option> paramétert. Ennek
segítségével például a
- rendszergazda így képes ellenõrizni, hogy a
+ rendszergazda így képes ellenõrizni, hogy az
<command>sshd</command> szolgáltatást
engedélyezi-e az <filename>/etc/rc.conf</filename>:</para>
@@ -1020,7 +1018,7 @@
<para>A <option>status</option> paraméterrel
kideríthetjük, hogy egy szolgáltatás
aktív-e. Ezzel például így tudjuk
- ellenõrizni a <command>sshd</command>
+ ellenõrizni az <command>sshd</command>
szolgáltatás
mûködését:</para>
@@ -1032,7 +1030,7 @@
<screen>Az sshd a 433-as azonosítóval fut.</screen>
<para>Bizonyos esetekben a <option>reload</option> paraméter
- használatával lehetõségünk a
+ használatával lehetõségünk van a
szolgáltatások
újraindítására is. Ilyenkor a
rendszer megpróbál egy olyan jelzést
@@ -1040,7 +1038,7 @@
konfigurációs állományainak
újraolvasását kéri. A
legtöbbször lényegében ez a
- <literal>SIGHUP</literal> jelzést
+ <literal>SIGHUP</literal> jelzés
kiküldését rejti magában. Ez a
lehetõség azonban nem mindegyik
szolgáltatás esetén érhetõ
@@ -1136,14 +1134,14 @@
szabályozni és a többi &unix; alapú
operációs rendszerbõl ismert
<quote>futtatási szintek</quote> használata
- nélkül vezérlelni a rendszerben megjelenõ
+ nélkül vezérelni a rendszerben megjelenõ
szolgáltatásokat.</para>
<para>Az <filename>rc.d</filename> rendszerrõl bõvebben az
&man.rc.8; és &man.rc.subr.8; man oldalakon olvashatunk.
Ha szeretnénk saját <filename>rc.d</filename>
szkripteket írni vagy javítani a már
- meglevõeken, akkor ez <ulink
+ meglévõkön, akkor ez <ulink
url="&url.articles.rc-scripting.en;">a cikk</ulink> (angolul)
segítségünkre lehet.</para>
@@ -1198,8 +1196,8 @@
<para>Miután meggyõzõdtünk róla, hogy
a kártyánkat ismeri a rendszer, meg kell
- keresnünk a hozzátartozó meghajtót. A
- <filename>/usr/src/sys/conf/NOTES</filename> és a
+ keresnünk a hozzá tartozó meghajtót.
+ A <filename>/usr/src/sys/conf/NOTES</filename> és a
<filename>/usr/src/sys/<replaceable>arch</replaceable>/conf/NOTES</filename>
állományok tartalmazzák a
hálózati kártyák meghajtóinak
@@ -1209,8 +1207,8 @@
biztosággal eldönteni, hogy melyik a
számunkra megfelelõ meghajtó,
nézzük meg a saját man oldalát. Ezen
- a man oldalon megtaláljuk az által ismert
- összes eszközt és velük kapcsolatban
+ a man oldalon megtaláljuk az általa ismert
+ összes eszközt és a velük kapcsolatban
elõforduló jellemzõ
problémákat.</para>
@@ -1307,7 +1305,7 @@
közösség számára nem
adják ki a meghajtóik
mûködésének alapjait, mivel az ilyen
- adatokat szakmai titkoknak tekintik. Ebbõl
+ adatokat szakmai titoknak tekintik. Ebbõl
következik, hogy a &os; és más
operációs rendszerek fejlesztõi
számára két választás
@@ -1329,11 +1327,12 @@
támogatása. A &os; NDISulator
(másnéven Project Evil, a Gonosz terve)
nevû komponense fog egy &windows;-os meghajtót
- és elhiteti vele, hogy a &windows;-szal
- kommunikál. Mivel az &man.ndis.4; meghajtó
- &windows; binárisokat használ fel, ezért
- csak &arch.i386; és &arch.amd64; rendszerek
- esetén érhetõ el.</para>
+ és elhiteti vele, hogy a &windows;
+ operációs rendszerrel kommunikál. Mivel
+ az &man.ndis.4; meghajtó &windows; binárisokat
+ használ fel, ezért csak &arch.i386; és
+ &arch.amd64; rendszerek esetén érhetõ
+ el.</para>
<note>
<para>Az &man.ndis.4; meghajtó leginkább a PCI,
@@ -1387,7 +1386,7 @@
&man.ndisgen.8; parancsot a <username>root</username>
felhasználóval:</para>
- <screen>&prompt.root; <userinput>ndisgen <replaceable>/windowszos/meghajtó/W32DRIVER.INF</replaceable> <replaceable>/windowsos/meghajtó/W32DRIVER.SYS</replaceable></userinput></screen>
+ <screen>&prompt.root; <userinput>ndisgen <replaceable>/windowsos/meghajtó/W32DRIVER.INF</replaceable> <replaceable>/windowsos/meghajtó/W32DRIVER.SYS</replaceable></userinput></screen>
<para>Az &man.ndisgen.8; egy interaktív
segédprogram, amely mûködése
@@ -1407,7 +1406,7 @@
általában minden olyan modul esetén
megtörténik magától, amely függ
az &man.ndis.4; használatától.
- Kézileg az következõ parancsokkal tudjuk
+ Kézileg a következõ parancsokkal tudjuk
ezeket betölteni:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>kldload ndis</userinput>
@@ -1497,10 +1496,9 @@
&man.ifconfig.8; parancsnak ehhez még meg kell adni az
<option>-a</option> kapcsolót is. Az &man.ifconfig.8;
érvényes paraméterezésével
- kapcsolatban legyünk szívesek elolvasni a
- hozzátartozó man oldalt.
- Hozzátennénk, hogy IPv6
- (<literal>inet6</literal> stb.) típusú
+ kapcsolatban érdemes elolvasni a hozzá
+ tartozó man oldalt. Hozzátennénk, hogy
+ IPv6 (<literal>inet6</literal> stb.) típusú
bejegyzések nem szerepelnek a
példában.</para>
</note>
@@ -1585,7 +1583,7 @@
</listitem>
<listitem>
- <para>A hozzátartozó fizikai eszköz
+ <para>A hozzá tartozó fizikai eszköz
kiválasztása automatikus (<literal>media:
Ethernet autoselect (100baseTX
<full-duplex>)</literal>). Láthatjuk, hogy a
@@ -1658,8 +1656,8 @@
beállítottuk volna a hálózati
kapcsolatokat, akkor tapasztalhatjuk, hogy egyes
hálózati kártyák sorai itt
- már szerepelnek. Ellenõrizzük le az
- <filename>/etc/rc.conf</filename> tartalmát mielõtt
+ már szerepelnek. Ellenõrizzük az
+ <filename>/etc/rc.conf</filename> tartalmát, mielõtt
bõvítenénk!</para>
<para>Mindezek mellett az <filename>/etc/hosts</filename>
@@ -1796,7 +1794,7 @@
válnak, érdemes utánanéznünk,
hogy az eszköz nem ütközik-e valamelyik
másikkal. Mindenképpen
- gyõzödjünk meg a kábelek
+ gyõzõdjünk meg a kábelek
épségérõl és
csatlakoztatásáról. Még az is
elképzelhetõ, hogy egyszerûen csak egy
@@ -1819,7 +1817,7 @@
<para>A <errorname>No route to host</errorname> üzenet
akkor jelenik meg, ha a rendszer képtelen
- megállapítani, milyen úton jutassa el a
+ megállapítani, milyen úton juttassa el a
csomagokat a megadott célhoz. Ez többnyire
olyankor történik meg, amikor nem adtunk meg
alapértelmezett kézbesítési
@@ -1904,7 +1902,7 @@
maszkjának pontos meghatározása nagyon
fontos, de szerencsére nem különösebben
bonyolult. Minden felület esetén lennie kell egy
- olyan címnek, ami helyesen reprezentálja a
+ olyan címnek, amely helyesen reprezentálja a
hálózat hálózati maszkját.
Minden egyéb olyan címnek, ami ugyanabba az
alhálózatba esik, végig
@@ -1924,8 +1922,8 @@
<hostid role="ipaddr">202.0.75.16</hostid>, amelynek
hálózati maszkja <hostid
role="netmask">255.255.255.240</hostid>. Azt szeretnénk
- elérni, hogy a rendszerünk az <hostid
- role="ipaddr">10.1.1.1</hostid> címtõl az <hostid
+ elérni, hogy a rendszerünk a <hostid
+ role="ipaddr">10.1.1.1</hostid> címtõl a <hostid
role="ipaddr">10.1.1.5</hostid> címig, valamint a <hostid
role="ipaddr">202.0.75.17</hostid> címtõl a <hostid
role="ipaddr">202.0.75.20</hostid> címig jelenjen meg a
@@ -1987,7 +1985,7 @@
<entry><filename class="directory">/etc/defaults</filename></entry>
<entry>A rendszer konfigurációs
állományainak alapértelmezett
- változatait.</entry>
+ változatai.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename class="directory">/etc/mail</filename></entry>
@@ -2251,7 +2249,7 @@
<para>A <filename>newsyslog.conf</filename> a &man.newsyslog.8;
beállításait tároló
- állomány. Ez egy olyan program, ami
+ állomány. Ez egy olyan program, amelyet
általában a &man.cron.8; futtat le. A
&man.newsyslog.8; dönti el, hogy mikor van
szükség a naplók
@@ -2446,7 +2444,7 @@
írásvédettek. Ilyenkor tegyük az
érintett &man.sysctl.8; változó
<quote>objektumazonosítóját</quote> (OID)
- és a hozzátartozó értéket a
+ és a hozzá tartozó értéket a
<filename>/boot/loader.conf</filename>
állományunkba. Az alapértelmezéseket
a <filename>/boot/defaults/loader.conf</filename>
@@ -2634,7 +2632,7 @@
<indexterm><primary><varname>hw.ata.wc</varname></primary></indexterm>
- <para>A &os; 4.3 egyszer már kacérkodott a
+ <para>A &os; 4.3 egyszer már kacérkodott az
IDE-lemezek írási pufferének
kikapcsolásával. Ez ugyan csökkentette az
IDE-lemezek írási
@@ -2700,8 +2698,8 @@
értéke viszonylag magas, innen származik
a rendszer indítása során keletkezõ
<literal>15</literal> másodperces
- csúszást. Általában az is
- megfelelõ, aa ezt visszavesszük az
+ csúszás. Általában az is
+ megfelelõ, ha ezt visszavesszük az
<literal>5</literal> értékre (fõleg a
modernebb meghajtók számára). A &os;
újabb (5.0 vagy késõbbi)
@@ -2921,7 +2919,7 @@
kockázata alacsony. Hátránya, hogy
minden metaadat kétszer íródik ki
(egyszer a naplózási területre,
- aztán a megfelelõ helyre), ezért ez a
+ aztán a megfelelõ helyre), ezért a
hétköznapi használat során
<quote>visszaesés</quote> tapasztalható a
teljesítményben. Másrészrõl
@@ -2931,7 +2929,7 @@
levõ metaadattal kapcsolatos mûvelet könnyen
visszafordítható vagy lezárható a
rendszer következõ indításakor,
- és ezzel így egy gyors
+ így ezzel egy gyors
helyreállítást nyerünk.</para>
<para>Kirk McKusick, a Berkeley FFS fejlesztõje ezt a
@@ -2951,7 +2949,7 @@
könyvtárakon végzett, mûvelet a
lemezre írás elõtt általában
elõször a memóriában
- játszódik le (a adatblokkok a
+ játszódik le (az adatblokkok a
pozíciójuknak megfelelõen kerülnek
rendezésre, ezért a rájuk
vonatkozó metaadatok elõtt nem jutnak ki a
@@ -2970,20 +2968,21 @@
erõforrások kiosztásával
kapcsolatban csak egyetlen hiba léphet fel: amikor
olyan erõforrások jelölõdnek
- <quote>használtnak</quote> amely igazából
- <quote>szabadok</quote>. Az &man.fsck.8; azonban képes
- felismerni ezeket a helyzeteket és
- felszabadítani a nem használt
- erõforrásokat. A <command>mount -f</command>
- parancs kiadásával minden további
- következmény nélkül figyelmen
- kívül hagyhatjuk az állományrendszer
- félkész állapotát és
- csatlakoztathatjuk az állományrendszereket. Az
- használatban már nem levõ
- erõforrások felszabadításához
- az &man.fsck.8; parancsot késõbb kell futtatni.
- Ez az alapötlet húzódik meg a
+ <quote>használtnak</quote>, amelyek
+ igazából <quote>szabadok</quote>. Az
+ &man.fsck.8; azonban képes felismerni ezeket a
+ helyzeteket és felszabadítani a nem
+ használt erõforrásokat. A <command>mount
+ -f</command> parancs kiadásával minden
+ további következmény nélkül
+ figyelmen kívül hagyhatjuk az
+ állományrendszer félkész
+ állapotát és csatlakoztathatjuk az
+ állományrendszereket. A használatban
+ már nem levõ erõforrások
+ felszabadításához az &man.fsck.8;
+ parancsot késõbb kell futtatni. Ez az
+ alapötlet húzódik meg a
<emphasis>háttérben végzett
lemezellenõrzés</emphasis> mögött. A
rendszer indításakor az
@@ -3010,18 +3009,18 @@
<para>A módszer elõnye, hogy így a
metaadatokkal kapcsolatos mûveletek közel olyan
gyorsak, mint az aszinkron módon végzett
- frissítések (tehát gyorsabb mintha
+ frissítések (tehát gyorsabb, mintha
<emphasis>naplóznánk</emphasis>, ami ugye minden
metaadatot kétszer ír ki). A
hátránya a bonyolultabb kód (ami miatt
növekszik az olyan hibák lehetõsége,
- amik érzékenyen befolyásolhatják a
- felhasználói adatok elvesztését)
- és a nagyobb memóriaigény.
- Ezenkívül még van néhány
- olyan egyéni jellemzõje, amit meg kell szokni. A
- rendszer összeomlása után az
- állományrendszer valamivel
+ amelyek érzékenyen
+ befolyásolhatják a felhasználói
+ adatok elvesztését) és a nagyobb
+ memóriaigény. Ezenkívül még
+ van néhány olyan egyéni jellemzõje,
+ amelyet meg kell szokni. A rendszer összeomlása
+ után az állományrendszer valamivel
<quote>régebbi</quote> lesz. Amikor pedig megszokott
szinkron megközelítés szerint az
<command>fsck</command> lefutása után nulla
@@ -3154,8 +3153,8 @@
memóriának megfelelõen legalább
32-re, legfeljebb 384-re állítja.</para>
</footnote>. A <literal>maxusers</literal> paraméter
- beállításakor legalább
- érdemes 4-et megadni, különösen akkor,
+ beállításakor érdemes
+ legalább 4-et megadni, különösen akkor,
ha használjuk az X Window Systemet vagy szoftvereket
fordítunk le. Azért van erre
szükség, mert a <literal>maxusers</literal>
@@ -3165,17 +3164,18 @@
mérete, amelyet így számolunk ki:
<literal>20 + 16 * maxusers</literal>. Tehát ha a
<literal>maxusers</literal> értékét 1-re
- állítjuk be, akkor az elõbb képlet
+ állítjuk be, akkor az elõbbi képlet
értelmében csak 36 programunk futhat
egymással párhuzamosan, beleértve mindazt
- a kb. 18 programot, amik a rendszerrel együtt indulnak,
- illetve még azt a további 15 programot, amit az
- X Window System használatával indítunk
- el. Még egy olyan egyszerû dolog is, mint
- például egy man oldal megnézése
- legalább kilenc programot elindít a
- szûréshez, kitömörítéshez
- és megnézéshez. Azonban ha a
+ a kb. 18 programot, amelyek a rendszerrel együtt
+ indulnak, illetve még azt a további 15
+ programot, amelyeket az X Window System
+ használatával indítunk el. Még
+ egy olyan egyszerû dolog is, mint például
+ egy man oldal megnézése, legalább kilenc
+ programot indít el a szûréshez,
+ kitömörítéshez és
+ megnézéshez. Azonban ha a
<literal>maxusers</literal> értékét 64-re
állítjuk, akkor egyszerre akár már
1044 programot futtathatunk, ami szinte mindenre
@@ -3183,7 +3183,7 @@
indításakor kapunk egy <errortype>proc table
full</errortype> típusú üzenetet vagy nagy
számú konkurens felhasználóval
- futtatunk szervert (ilyen például a <hostid
+ futtatunk szervert (ilyen például az <hostid
role="fqdn">ftp.FreeBSD.org</hostid>), akkor érdemes
növelni ezt a számot és
újrafordítani a rendszermagot.</para>
@@ -3221,7 +3221,7 @@
értéket javasolt <literal>1024</literal>-re vagy
még annál is nagyobbra állítani.
Az egyes szolgáltatások démonai ugyan
- szintén le szokták korlátozni a
+ szintén korlátozni szokták a
fogadósoruk méretét
(például a &man.sendmail.8; vagy az
<application>Apache</application>), de gyakran találunk
@@ -3250,10 +3250,10 @@
rendszermag memóriájából 2
megabyte-ot fordítunk a hálózati
pufferelésre. Egyszerûen
- kiszámítható mennyire is van
- szükségünk: ha van egy webszerverünk, ami
- egyszerre legfeljebb 1000 párhuzamos kapcsolatot fogad,
- és minden kapcsolat lefoglal 16 KB-ot a
+ kiszámítható, mennyire is van
+ szükségünk: ha van egy webszerverünk,
+ amely egyszerre legfeljebb 1000 párhuzamos kapcsolatot
+ fogad, és minden kapcsolat lefoglal 16 KB-ot a
fogadó-, valamint újabb 16 KB-ot a
küldõpuffer számára, akkor
megközelítõleg 32 MB-nyi
@@ -3397,8 +3397,8 @@
korlátozni a hálózat felé
küldött adatok sorának hosszát.</para>
- <para>Ez a lehetõség még olyankor hasznosnak
- bizonyulhat, amikor modemen, Gigabit Etherneten vagy
+ <para>Ez a lehetõség még olyankor bizonyulhat
+ hasznosnak, amikor modemen, Gigabit Etherneten vagy
nagysebességû WAN (vagy bármilyen
más nagy
sávszélesség-késleltetés
@@ -3412,8 +3412,8 @@
<varname>net.inet.tcp.infligt.debug</varname>
változót sem beállítani
<literal>0</literal>-ra (amivel így kikapcsoljuk a
- nyomkövetést) és éles
- használat esetén pedig elõnyös lehet a
+ nyomkövetést),éles használat
+ esetén pedig elõnyös lehet a
<varname>net.inet.cp.inflight.min</varname>
változót legalább
<literal>6144</literal>-re állítani. Azonban
@@ -3423,15 +3423,15 @@
kikapcsolják a
sávszélességkorlátozást.
Ez a korlátozási lehetõség
- csökkenti a közbensõ út adatinak
- és csomagváltásokhoz tartozó sorok
- méretét, miközben csökkenti a helyi
- számítógép felületén
- felépülõ sorok méretét is. Ha
- kevesebb csomagot rakunk be a sorba, akkor az
- interaktív kapcsolatok, különösen a
- lassabb modemek esetében, kisebb
- <emphasis>körbejárási
+ csökkenti a közbensõ út adatainak
+ és csomagváltásokhoz tartozó
+ soroknak a méretét, miközben csökkenti
+ a helyi számítógép
+ felületén felépülõ sorok
+ méretét is. Ha kevesebb csomagot rakunk be a
+ sorba, akkor az interaktív kapcsolatok,
+ különösen a lassabb modemek esetében,
+ kisebb <emphasis>körbejárási
idõvel</emphasis> (Round Trip Time) mûködnek.
Továbbá megemlítenénk, hogy ez a
lehetõség csak az adatok
@@ -3484,9 +3484,9 @@
nincs szükség a finomhangolására.
Néhány esetben, amikor a lemezmûveletek
jelentik a rendszerben a szûk keresztmetszetet és
- a kezdenek elfogyni a vnode-ok, szükség lehet
- ennek a számnak a növelésére. Ehhez
- az inaktív és szabad fizikai memória
+ kezdenek elfogyni a vnode-ok, szükség lehet ennek
+ a számnak a növelésére. Ehhez az
+ inaktív és szabad fizikai memória
mennyiségét kell számításba
vennünk.</para>
@@ -3528,7 +3528,7 @@
<title>A lapozóterület
bõvítése</title>
- <para>Nem számít mennyire tervezük jól
+ <para>Nem számít, mennyire tervezünk jól
elõre, mindig elõfordulhat, hogy a rendszerünk
mégsem teljesíti a kitûzött
elvárásokat. Amennyiben további
@@ -3700,8 +3700,8 @@
konfigurációs illesztõ felület (Advanced
Configuration and Power Interface, avagy
<acronym>ACPI</acronym>) gyártók egy csoportja
- által létrehozott szabvány, amely hardveres
- erõforrások és az
+ által létrehozott szabvány, amely a
+ hardveres erõforrások és az
energiagazdálkodás egységes
felületét rögzíti (innen a neve).
Döntõ szerepet játszik a
@@ -3756,19 +3756,19 @@
le, és teljesen az operációs rendszer
hatáskörén túl tevékenykedik.
Ez azt jelenti, hogy a felhasználó csak úgy
- tudjuk korrigálni az APM-es BIOS-ok
+ tudja korrigálni az APM-es BIOS-ok
problémáit, ha frissíti az alaplapi ROM-ot.
- Ez viszont egy nagyon kockázatos folyamat, aminek
+ Ez viszont egy nagyon kockázatos folyamat, amelynek
hibája révén a rendszerünk
- helyrehozhatatlan állapotba kerül. Harmadszor: az
- APM alapvetõen egy gyártófüggõ
+ helyrehozhatatlan állapotba kerülhet. Harmadszor:
+ az APM alapvetõen egy gyártófüggõ
megoldás, ami azt vonja maga után, hogy sok az
átfedés (ugyanazt valósítják
meg több módon), és ha az egyik
gyártó BIOS-ában hibát
találnak, akkor a másikéban az nem
feltétlenül javítható.
- Végül, de nem utolsó sorban, az APM
+ Végül, de nem utolsósorban, az APM
alapú BIOS-okban nincs elég hely az igazán
kifinomult energiagazdálkodási sémák
vagy bármi más kialakítására,
@@ -3803,7 +3803,7 @@
rendszermag újrafordítása
>>> TRUNCATED FOR MAIL (1000 lines) <<<
More information about the p4-projects
mailing list